The White List

Családi körülményeimből adódóan három nagymamával áldott meg a sors. Egy már eltávozott közülünk sajnos, bár a lenyomatát bennünk és körülöttünk hagyta :)

Pár hónappal ezelőtt lett egy Pótmamám. A "frissen szerzett" barátosnőm nagyija lépett ebbe a szerepbe, bár ő még nem tud róla (de sejti szerintem...) :)

Na ő volt az, aki meglepett engem a főztjével. Azon a napon segítettem vásárolni Maminak és Timi barátnőmnek, mert a pasik (Timi vőlegénye és Kedvesem) épp söröztek valahol. Mami feltette a nagy kérdést a nagy válogatás közepette:

- Na és mit vacsiznátok, ha hazaérünk?

- Fogalmunk sincs, valami könnyűt és gyorsat.

- Akkor már tudom...Mit szólnátok egy jófajta salátafőzelékhez?

- ??? Salátafőzelék??? Még sosem hallottam róla... Lehet salátából ehető főzeléket csinálni???

Hát lehet...De még milyet!!! A boltban a pénztáros hölgy meg is kérdezte, minek nekünk 4 bazinagy fej saláta :) Persze a recept egyből kinyilváníttatott :)

Most én is közkinccsé teszem, mert egyszerűen nagyszerű és egyben kihagyhatatlan:

(3 főre, 4-re már kevés lesz, annyira finom)

- 4 bazinagy fej saláta

- egy kis zacskós tejszín (azt hiszem 0,25-3 dl OKÉ volt)

- 2 tyúkhúsleves kocka

- egy kis olaj (ne oliva, inkább napraforgó vagy valami semleges ízű zsiradék)

- egy kis liszt

- 2-5-... gerezd fokhagyma

A salikat jól megmosod, leveleire szeded. A külső nagy -Mami szerint lapuleveleket- kidobod, vagy újrahasznosítod legközelebb savanyúnak. Ami szottyadt, bebarnult, rágott, stb. szintén kuka (bocsi, komposzt :) ). Az ép belső zsengéket apróra vágod (én nem szórakoztam, inkább tépkedtem), de arra nagyon ügyelj, hogy a torzsát kivágd (re-use) az ujjamnyi vastag érhálózatokkal együtt (ha ez benne marad, keserű lesz, oda az élvezet!).

Ha ezzel megvagy, belehalmozod egy jó nagy lábasba (8-10-15 literes) és a tetejére rámorzsolod a két tyúkhúsleves kockát. Víz nem kell alá! Fedő rárak, takarékon rottyant. Meg fogsz lepődni, mert úgy összeesik, hogy sírógörcsöt kapsz. Pláne ha már készen lesz és megízleled. Sajnálkozol majd, hogy nem nagyüzemi kondérban főzted:)

Node...közben egy kis olajon (sztem olyan fél deci) csinálsz egy kis rántást, de a lisztbe belereszeled/nyomod a fokhagymát. Amikor úgy látod, hogy a saláta jól megpuhult, belekevered, ráöntöd a tejszínt is és összefőzöd.

Nehéz lesz kivárni, mert az illata is ISTENI!

Jó Étvágyat! :)

Lakásfelújítás...

Ez egy érdekes téma. Én is ebben élek Párommal-mármint felújítunk, immáron lassan egy éve. Nem könnyű, pláne azért, mert nulláról indultunk mind a ketten, szülői segítség nélkül. De hiszem és tudom, hogy egyszer kész lesz a megálmodott lakás. Nem nagy (a budapesti statisztikák szerint...), 67 négyzetméter, de ha azt veszem, hogy a falak újraépítésén kívül mindent újjá kell/kellett varázsolni, akkor marha nagy feladat. És nemcsak az anyagi része (lakástörlesztő, személyi hitel, munkáltatói kölcsön, albérlet...) az, ami megterhelő, hanem maga a procedúra, a szakemberek utáni futkosás, a hétközben munka utáni és hétvégénkénti sittlapátolás zsákolás és lehordás, festékkapargatás és hadd ne soroljam...Ezúton szeretnénk köszönetet mondani a teljesség igénye nélkül: Dayconak, BeePeenek, Levinek, Bubónak, Kertinek, Völgyinek, Ann-nek, Sophienak, Álmosnak, Jenőnek,  Nelsonéknak,  Piroskáéknak,  a vizes Szabó Lacinak,  a gázas  "Rudolf  Petinek", az ajtós Varga  Józsinak, Varga Lacinak,  Andriséknak, Helgának és Apukájának, a kőműves Ráckéknak és lakatos vejének (szuper fémgalériát építenek ám), villanyos Solanoid Balázsnak és természetesen szüleinknek. Köszönet a Vaterának, TeszVesznek és a KekCardnak is, hogy léteznek, mert rajtuk keresztül a pénztárcánkhoz szabott szolgáltatásokhoz és árukhoz juthattunk:)

A szakik elérhetőségét szívesen megadom e-mailben, ha igény van rá :)

A témához kapcsolódik István levele (elsőző :)):

Múltkor gondolkodtam el rajta, miután segítettem egyik barátnőmnek kifesteni a szobáját, hogy mennyire jó dolog másnak segíteni és milyen jó szórakozás tud valami lenni, ami egy teljesen hétköznapi elfoglaltság, sőt munka. Lehet, hogy az elején nincs hozzá kedvünk (nekem se volt sok kedvem vasárnap reggel 8kor szobát festeni), de miközben dolgoztunk, egyszerűen eszméletlen jól éreztük magunkat, és a munka is olyan egyszerűbbnek tűnt. Igaz nap végére mindketten hullák voltunk de mégis nagyon jó nap volt.
Csak azért jutott eszembe, mert néha az emberek próbálnak kifogásokat keresni, ha másik megkéri őket valamire. Szerintem nem kell, ha tudunk, érdemes segíteni, jól fogjuk magunkat érezni ;)

Sokáig gondolkodtam, milyen témában indítsak blogot.

Aztán rájöttem...
...minden ember a boldogságra törekszik. Hát induljunk ki ebből. De mitől lesz boldog az ember?

Szerintem a boldogság belülről fakad, függetlenül attól, mi zajlik körülöttünk. Az alapvető probléma az, hogy az ember megfeledkezik erről, vagy nem is gondolkozik el ezen, hisz nem úgy nevelték, ezt nem tanították, és persze mindenki így csinálja a környezetében.
Ezekután meg csodálkozunk, hogy itt, Magyarországon mindenki csak panaszkodik, meg a másikat fikázza, és próbál keresztbetenni az "elkövetőnek". Mert az könnyű. Mert ha nekem rossz, akkor a másiknak is legyen rossz. Mert ettől változni fog a helyzet.
Az igazság az, hogy ettől semmi sem változik, legalábbis a megfelelő irányba nem. Ha megfigyeled, a harag csak haragot szül és fájdalmat. Magadnak is, másoknak is. Ugyanígy van ez a panaszkodással is. Megoldottál már valamit panaszkodással? Nem hiszem...

A The White List (Fehér Lista) blog legfontosabb célja, hogy Te, kedves Olvasó, kizökkenj a megszokott kerékvágásból és a savanyú életed helyett egy boldogabb ÉLET felé fordulj:
Ehhez meg kell tanulni totálisan elfogadni, hogy a kákán néha igenis vannak csomók, vagy ha ez nem megy, akkor tenni azért, hogy ne legyenek.

A TWL blog azoknak a dolgoknak / eseményeknek / helyeknek / élményeknek / tapasztalatoknak / stb. a gyüjtőhelye, amit érdemes kipróbálni, megtapasztalni, átélni, ahova érdemes elmenni, stb. Legyen szó bármiről, akár a sarki kisboltról, a festő Józsi bácsi szolgáltatásáról, egy távoli ország étterméről...

DE VIGYÁZAT! Szeretném, ha az itt megjelentetett tapasztalatok elsődleges forrásból származnának, nem a barátnőd-ismerősének-a-lányának-a-férjének elmondása alapján születnének.
Továbbá megkérnélek, hogy tartózkodj a kommenteknél a fikázástól, mert a cél nem az... Ez nem azt jelenti, hogy mindenről csak és kizárólag a jót gyűjtsük össze, hiszen egy kritika lehet építő jellegű is, ha megfelelő módon tálaljuk, de összességében azokra a pozitív dolgokra koncentráljunk, ami mellett eltörpülnek azok a dolgok, amik esetleg kellemetlen szájízt okoznának...

Leveleket ide várok.